Négyévente felbolydul az ország amiatt, hogy országgyűlési választások lesznek. Visszatérő téma ilyenkor az is, hogy mely pártok támogatására szólítanak fel az egyházak.
A polgárok elég sok jelét adják annak, hogy unják már a politikát. Ennek több oka közül csak egy az, hogy sok helyütt a választások közötti években is a politika van a középpontban, pedig a centrumban az ország építésének és a polgároknak kellene állnia. Így az emberek szinte folyamatos választási hadjárat hangulatában élnek, amihez képest alig jelent változást a tényleges kampány időszaka. Ha a politika figyelmet adna az ország lakóinak, bizonyára nagyobb figyelmet kapnának cserébe. A vallásos emberekről néha azt állítják, hogy úgy szavaznak, ahogyan egyházuk diktálja. Én nem hiszem, hogy ez ilyen egyoldalú dolog lenne. Biztos vagyok abban, hogy felelős ember nem mások véleménye, hanem saját megfigyelése és józan döntésképessége alapján választ. A hívőket pedig - függetlenül attól, hogy keresztények, muzulmánok, buddhisták, szcientológusok vagy bármilyen más vallásúak - többnyire olyannak ismerem, mint akik képesek saját nézőpontjuk kialakítására. Természetesen az alacsony szintű televízió műsorok és más „kulturális” degradáció által le nem butított akármilyen világnézetű polgár képes ugyanerre. Vannak olyan országok, ahol a polgárok már alig járnak el szavazni, s ezért még büntetés is járhat, pedig inkább az ország vezető rétegének kellene elgondolkodnia azon, hogy miként okozták az alacsony részvételt. Az ország egy nagy csoport. Az egyén része ennek. Joga, hogy ne menjen el szavazni, de ezzel feladja azt, hogy oka legyen a jövő alakulásának és elfogadja azt, hogy az ő helyzete csak folyamatok hatásának eredménye. Kire is szavazzanak a vallásos választók? Ez legyen csak csak csaját személyes mérlegelésük végeredménye. L. Ron Hubbard Az Út A Boldogsághoz című könyvben részrehajlás nélkül ennyit mond erről: „Támogasd az egész nép érdekében felállított és vezetett kormányt.”
